2013. május 7., kedd

Szentpétery Annamária gondolatai a túlélésről


Szentpétery Annamária 2012-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékén. Szakdolgozata a saját útján keresztül mutatja be a túlélés és az átélés művészetét.

"A kultúra áru, de az egyetemi évek szóljanak arról, hogy a művészet elsősorban szellemi alkotás. 
Szerintem. Ha ez beépül a bőrünk alá, beég az agyunkba, innen fogunk tudni indulni. Nekem az volt a „fizetség”, hogy eljutottam ezekre a workshopokra, hogy ingyen tanulhattam. Amit eddig elültettem, annak a gyümölcsét eszem vagy levét iszom. Ha jól gondoztam a dolgokat, előbb utóbb lesz eredménye. Ha valamivel nem néztem szembe, az úgyis az utamba fog kerülni újra és újra, amíg meg nem oldom.

Nagy a tábora a pálya elhagyóknak. Talán nem is baj, mindenki csinálja azt, amihez a legjobban ért, legyen 
ez bármi. De azt azért észrevettem, hogy még pár évig érezhető az Intermédia hatása egyetem után is. Szerintem az a legjobb felállás, ha kialakítottunk magunknak valamilyen pénzforrási lehetőséget. Mellette fotósként dolgozunk például, esetleg vj, dj, filmes területen… és még sorolhatnám, de mindenképp valamilyen kreatív területen érdemes mozogni. Kihez mi áll közelebb. Így saját műalkotásaink 
kevésbe fognak megalázkodni a pénznek. Lehet, hogy a tanítás a legjobb választás művészet mellett, az idegeink is kevésbé gyötrődnek meg, a reklámszakma egyenesen a halál ehhez képest. Persze vannak, akik meg tudnak csak a művészetükből élni, ezek a ritkábbak itthon. Vagy inkább idősebb korukra nő meg munkáik értéke, ha elég hitelesek voltak pályájuk folyamán. Az egyik verzió lehet például, a nő, akit „eltart” egy toleráns, értelmes, jól kereső pasas. Ne kapd fel a vizet, nem azt írtam, hogy kihasználja, hanem a klasszikus felállásban élnek. Ez egy nehéz kérdéskör, ki honnan szerzi meg a napi betevőjét, 
órákat lehetne regélni, csak most nem érdemes. Mivel minden változik körülöttünk, semmi jóval nem kecsegtetnek az újabb hírek. Művésznek lenni 2012-ben Magyarországon nem egy Kánaán. De mikor volt az? Túlélésre hajt mindenki, épp ezért jó, ha nagyfokú humorérzéke van az embernek. Én megtanultam, hogy az önsajnálat semmire nem jó, csinálni kell, elbukni kell, felállni kell, kacagni kell, nem árt, ha néha magunkon is tudunk!

Saját világom EGYETLEN gondolkodója én vagyok! Én felelek azért, ami velem történik, mert én állítottam elő a gondolataimmal! Közhely, mégis milyen igaz. Mit javasolnék az utánam érkező generációnak? Nyissanak ki minden ajtót, amit lehet. Az egyetem alatt lehet tévedni, sőt kell is, persze utána is, csak nagyobbat csattan a seggünk. Ami érdekel azt csinálni kell, hittel és kitartással. Lehet kánonon belül és kivűl. Mindegy, csak csináld, legfőképp hitelesen. Ha eltévednél, ne ess kétségbe. Tévedj el nyugodtan, néha a legjobb véletlenek adják a kulcsot a kezünkbe. Nem árt, ha tudatos az ember, linkeskedés nem menő, nincs is értelme, egy ideig el lehet nézni, de utána komolytalannak néznek, ha nem szeded ráncba magad. Nem kell elfogadni mindent, csak tudni kell, mire mondunk igent vagy nemet. Adva kapsz, irigykedni sem érdemes, inkább tanulni, tanulni mindenből és mindenkitől. Hálás lenni!"


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése